Mert néha ki kell írni. A magasságot és a mélységet, emlékeket, érzéseket, fájdalmakat, örömöket és bánatokat, lelkünk apró mozaik darabkáit. Hogy ne szurkáljanak, hogy legyenek újra egy egész. Hogy elengedjük őket. Megtörtént-e? Így történt-e? Ez nem fontos. Csak éreztünk.