Ott ültem a teraszon. Néztem egy darazsat, amint feltűnően hosszú lábait húzva maga után, villanó csíkot vetett a légben. És a többi repdeső rovarokat. Meg a madarakat. És a felhőket. Tovaúsztak, ahogy az arcod, mindig. Úgy tárulsz fel előttem, mint viharban a villámlás, vagy csukott szem mögött az…