"Az öreg odalépett a kádhoz, még enyhén szédelgett, így kitárta az ablakot, hogy a beáramló friss levegőtől némileg magához térjen. A hűvös szél megzörögtette a pálmák aszott leveleit és megborzongatta a férfit, libabőrt vonva karjaira. Vetkőzni kezdett, ruháit a fürdőkád melletti fogasra akasztotta, majd szemügyre vette magát a tükörben. Tavasszal múlt hatvanhárom éves, ősz haja halántékán és homloka körül erősen ritkulni kezdett, szürkésbarna, ráncolt szemei alatt mély karikák jelezték a test halandóságát, petyhüdt, szája szélét övező mély ráncai egyszerre adtak szomorú és szigorú keretet külsejének. Egykori izmos, úszóként kisportolt alkata, melyet még negyvenes éveiben is sikeresen megőrzött, puhán és esetlenül állt ott most önmagával szemben, megereszkedett, jókorára hízott hasa, alaktalan hátsófele leginkább egy pókra emlékeztette. Undorodva fordított hátat a felületnek és megnyitotta a vízcsapot. Ez volnék én – állapította meg szomorúan és talán beletörődően a tényt, miközben bal lábával a fürdőkádba lépett, majd óvatosan a jobb lábát is a gyorsan emelkedő, igen forró vízbe merítette. Megfogta az acélosan csillogó tust és a feje fölé tartva forrázni kezdte elnyűtt testét, szinte tisztítótűzként próbálva visszalopni valamit elillant fiatalságából, vágyaiból, reményeiből. Nem érdekelte, hogy bőrét vörösre mardossa a tűzforró víz, hogy teste hevesen tiltakozik a rázúduló, folyékony hőség ellen, még erősebbre állította a vízsugarat és most már ordítania kellett fájdalmában. Ott állt, mint egy legyőzött, antik hérosz, ordítva és megtörten, miközben fejére ömlött és ömlött a vízsugár, végigperzselve testét, hogy a csatorna sötét alagútja nyelje azt el kínjaival együtt. Végül földhöz vágta a zuhanyrózsát és elmerült a kádban. Visszaszámolt. Gyerekkori, édes nyugalmát kereste lecsukott szemfedői mögött, képeket, amik az egyszervolt idill hangulatába varázsolják vissza, talán egy ünnepnapra fahéjas illatok, nevetések és pohárcsilingelések közé.  Azokba az időkbe, amikor a gyermeki szív egyszerű tisztasága még erőfeszítések nélkül képes elhinni a láthatatlan, kézzel meg nem fogható valóságok jelenlétét, amikor Isten mindent betöltő közelsége tény, olyan, amit magyarázni sem érdemes, egyszerűen csak van, mert lennie kell."